Csigaház

Ahogy a járdán fut
figyelmetlenül, lába
belerúg egy csigaházba
sarkon penderül, s a
szegény csigától azonmód
elnézést kér, eközben
felrémlik előtte
saját kislány önmaga
nyári mezítlábas valósága
ahogy meztelencsigára
lépett, kiűzni képtelen
most félévszázad múltán
agyából ezt a képet
s megfogamzik benne
ugyanaz a hátborzongató érzet:
mit valaha érzett, kicsiny meztelen
talpacskái a hűs, nyáresti járda
kövén, ahol minden szeglet
neki visszaköszönt, a járda, egy hely
jó ismerős, s rajta a nyálkás csigatest
melyre ötévesen rálépett, újra
érzi azt a borzongató rossz érzést
hátrafordulván a felrúgott csigaház
látványa repítette vissza őt a múltba
egy kép, melyet soha meg nem unna:
kicsinyke önmaga, a nyári kert, udvar
virágok és megannyi pocsolya.
Lelkében annak a régi kertnek örökre
ottmaradt lenyomata.