Énekek éneke

Fölém hajolt, tenyerébe
vette a reszkető, kicsi halmot,
úgy suttogta: de szép!
Nem azt látta,amit én:
a közelmúlt lefelé
futó, még meg sem
gyógyult műtéti hegét.
Másképp nézek magamra,
mióta egy gyengéd
férfi mellemet
kezébe fogta.
Sulamithoz
hasonlatossá lettem,
illatoznak a mandragórák
sosemvolt kertemben.

2007.03.

A bejegyzés kategóriája: Irodalmi jellegű írások, Szivárvány, Szivárvány versei, Versek
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?