Lassú őrlődés

Egy ideje azt érzem, mintha
visszazuhantunk volna az
időben, van, hogy valósággal
beleszédülök. Egyszerre érzem
a szüleim rettenetét és a
saját félelmeimet. Felhorgad
bennem a dac, a csakazértis
ami a nyolcvanas években
harcra rendelt engem.
Már nincs erőm harcolni,
beletörődni meg képtelen
vagyok. Ez a lassú őrlődés
emészti fel egészen a lelkemet.

2012.

A bejegyzés kategóriája: Irodalmi jellegű írások, Szivárvány, Szivárvány versei, Versek
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?