Csak káprázat volna tán
ki bakancsban lépdel
a lét s nemlét párkány-
szélen
egyensúlyoz a semmi
peremén
megint
s meghalna szíve szerint…
de mikor fölé bükkág borul
lelke kikel virágba gyúl
szíve az erdőbe vágy
s létkönyvében új lapra hág
dacosan:
Itt vagyok, nem győzhetsz le Világ!
2012.12.18.
