Megállók

Maga sem tudta, hogyan is kezdődött.
Reggelente a buszmegállóban szoktak találkozni. Nap, mint nap. Heteken, hónapokon keresztül.
Egyszer valamiért szóba elegyedtek. Ki tudja már, mi volt a téma; tán a szél, tán a hideg, vagy éppen a nagy meleg.
Egy idő után már hazafelé is igyekeztek együtt utazni.
Egyszer szombat reggel is kiment a megállóba, és ott találta.
– Ilyenkor is dolgozni? -kérdezte meglepetten.
– Rád vártam! Tudtam, hogy kijössz! – hangzott a válasz.
Nagyon boldogok voltak!
Egyszer a nő nem jött többet.
Csak hónapok múltán találkoztak a megállóban ismét. A lesütött pillák alól egy-egy óvatos, zavart pillantás jutott neki.
– Mi történt? – kérdezte kiszáradt szájjal.
– Hazajött a férjem külföldről.
Azóta a távolabbi megállóban száll fel, egy másik buszra….

2011.01.07.

avatar

AKI... névjegye

Ide magamról kellene írni, de nem teszem. Nem azért, mert nincs mit, és nem is azért, mert annyira szégyenlős lennék. Sokkal inkább azért, hogy ne a személyem, hanem írásaim legyenek érdekesek, arról szóljon ez az oldal, és ne rólam!
A bejegyzés kategóriája: AKI..., AKI... prózái, Irodalmi jellegű írások, Prózai írások
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?