|
|
|
|
|
|
|
|
Minden jog fenntartva!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lázverte, köhögésmarta éjszakán |
|
Éppúgy, mint magányos, lázverte köhögésűzte gyermekkoromban annyi éjjelen, a fájdalom és félelem ellen kezemben szorongatott zsebkendővel aludtam el. Mintha nem is vert volna végig az életen ötvenegy tél hava, jege; éreztem újra, milyen reménytelen átjutnom ezen a lázmarta, köhögés rázta soha véget nem érő éjjelen. A felkapcsolt lámpa fénykörében nem ül kezemet fogva, értem aggódva többé már sosem apám, anyám. Elmosta Apát mellőlem régesrég egy másik lázverte nyár, s több, mint húsz éve már, mikor utolsó útjára indult Anyám hogy éltét végezze teste egy kórház boncasztalán. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|