szűkebb pátriárkánk (Aki és Csuhás után szabadon)

[Szürketestvér]

Az erdőt, bár már kicsit túlzás annak nevezni Darányi Ignácz gróf telepítette annak idején, őróla kapta a nevét is. Jó szemmel látta a jövőt, bár nem azt, ami aztán a hosszú évek során kiformálózódott. Nincs ennek gazdája, csak rablója beleértve a sok-sok tulajdonost is. Van fa ebben mindenfajta, csak fenyő nincs. Bár ahogy járta – keltében az ember látja, tölgy sem igazán.  A berek régen szép lehetett, izgalmas és agrár szemmel nézve talán haszontalan, bár ezt meg lehetne kérdőjelezni, hisz a természetben mindennek meg van a maga értelme és haszna. Az erdő felé vezető út mellett szántóföldek, beszántva minden, ami-ahol teremhet. Aztán meresztették a szemüket a gazdák, mikor a belvíz állt a földeken. Mostanában valaki gondolkodni kezdett, mert a földek között megjelentek újból a régi árkok és milyen furcsa a belvíz is csökkent, az árokban meg volt víz, ha akarnák locsolhatnának is vele.
Talán a gáti úton húzódott régen a régi 51-es út, nem lehet tudni…Domború útfelület, keskenyen kiemelkedve a síkságból. Régen hajó is járt a vízen, avval jöttek sokan, aztán gyalogoltak, vagy 4-5 kilómétert, hogy a berekbe érjenek. Már nem jár a hajó, de talán majd, ha valóban kotorják majd a vizet, bár a fejlesztéssel együtt akkor meg megjelennek a vizek modern sportolói….aztán az a varázs is elmúlik, még az is ami megmaradt. 
A telep egyik felén a bevezető úttól jobbra a szivárgó ér túlpartján, még látni a berek nyomait, nád nő ott, meg bokros, tán kis láp is van, rejteni benne el lehet holtat, titkokat mindent. Ennek is van gazdája, vagy húsz. Parcellázni akarták, de mit ? meg hát már most már nem úgy megy mint régen….erdő kéne rá, fűz, meg ami bírja a vizet, mert meg is köti a talajt, meg szabályozza a talajban a nedvességet. De hát közös lónak túrós a háta…
No, a nap is erőlködik, elég volt már a szürkeségből, meg a szemerkélő esőből…. Vidámabb a kedvem, meg is tekerem a butykos fejét, jó fajta Hajdúságból kaptam a főzetet, erős és íze van neki, jó az reggel éhgyomorra, meg úgy is leülve elégedetten, hogy elvégeztem mára, amit akartam. 

[Szürketestvér]

Ahogy a gáti úton megyünk a másiki megye felé, van egy tanya jobbra le, egy csöppet az út mentén közvetlenbe... A gazdát csak mindenki "kpvbolynak" hívja, tán mert a kalapja hasonló amit horodott egy időben, meg hosszú haja is volt neki, mint "Keomának". De dolgozik rendesen. tehenei vannak, kis földje, meg hát assszony is két poronttyal.  Néztem ahogy beganyézza a tanya mellet a földet, figyeltem ahogy felépítette a górét a ház mögött , néha tejet is veszek tőle frissibe, bár én nem iszom a tejet, amióta eszemet tudom soha. De az asszonynak kell, szereti, jó belőle az aludt tej.
Egyszer találtam egy kóbor ebet, fiatal volt, valaki kirakta az erdő mellett, autóból, mert rögtön ugrott be az enyémbe. Ahogy elnéztem Fila braseiro keverék lehetett, szuka  csak még fiatal, de mint egy kis borju akkora már. Az otthoni kutya rögtön megrohanta, majd miután behodolt, már hágni akarta, pedig még fiatal volt az istenadta talált jószág...  szívem szerint megtartottam volna, hálás volt az minden jó szóért, de még a dorgálásért is....

De a család megijedt a nagy tappancsaitól, meg a rémisztő ábázata is ijesztette őket, így kocsiba raktam és úgy estibe elindultam keresni neki gazdát...megálltam a Kovbolynál, ki is jött ajánlottam neki, de mondta van neki vagy 5 kutyája, ez már nem fér el....megértettem.
Amig beszéltünk a kutya kocsiban lenyomta a talpával a központi zárat, a kulcs benn, a motor járt. Mpndtam a gazdának, le van húzva az ablak résnyire, a te kezed inas szikár tán befér. Nézte az ebet a kocsiban, aztán ingatta a fejét ő bizony be nem nyúl...
Mondom neki, ha benyulok, kinyitom megtartod-e az ebet, mert ez igen jó józság, nézd a szemét, tetszel neki.... vigyorgott a kovboly...mondom van 5 kutyád, kell is, jár erre róka, görény, meg kétlábú is gyanúsba, jól jön ez még....ingatta a fejét, de láttam megfogtam a gondolatát....5, vagy 6...mindegy már...ütöttem a melegedő vasat
Végül is...dilemmázott
de már nyúltam is be a résen..horzsolva bőrt húst. a kutya meg boldogan nyalogatta a kezem...de sikerült....és a ktya is jól járt...

Mikor arra megyek, gyakran látom ott van a telek közepén....ha megállok rohan hozzám és döntene fel...
Mit zabálsz borjut? Ki vagy gömbölyödve.... kérdem tőle, ő meg boldogan csóválja  az egész hátsó felét, amely  külön táncot jár az örömtől..... csak a ha kisgyerek felé indulok a legkisebb felé akkor mordul egyet......

[Szürketestvér]

Reggel a férfi átment a faluba...a tüzép telepre...kell már a tüzifa, rendelni kéne.
A telepen a pirospozsgás fehérnép fogadta, magyarázta, hogy alig van fa, hordják rendesen csak két-három hét hogy tudnák szállítani.
-Az a nagy halom, az mi, ott kugliba...kérdezte a férfi..
Tölgy, nem viszik, mindenki akácot akar.
-Megnézem és már ballagott is kifelé ( a régi tulajt az öreg papát jobban csíptem, vén zsivány volt, de ha megtaláltam vele a hangot akkor moindketten jól jártunk) Belenyúlt a kupacba kiemelt egy kuglit, odébb rugott vagy kettőt, látta omlik le róla a kéreg...könnyű volt a kugli, már a tölgyhöz képest----jó ez dörmögte azzal már battyogott is vissza az irodába
- kell az nekem, szóval mikor szállítanák ?
- Ma, vagy holnap, hova is kellene ?
Aztán a férfi hosszasan magyarázta merre, elmondta a régi neveket meg az újat is, aztán megegyeztek, hogy a sofőr az majd csak rájön merre kell menni.
Hazafelé beugrott a másik vármegyébe, a kocsmába, új híreket hallani. Meg hát mit szólnak a folyó mellett mérik fel a szennyvízcsatorna helyét....meg  kotrás is lesz...meg minden toronyóra...aranylánccal....Az öreg bátyó csak ingatta a fejét, aztán nem szólt semmit.
A csapos fogta csak hosszúra, fecsegett az ahogy szokott...nem tudott meg semmit.
Hazafelé kerülgette az úton a gödröket, mérgelődött, már tavaly ősszel, meg télen a fahordók szétdarabolták az utat a teherautókkal, aztán jöttek a mezőgazdasági gépek, "rádolgoztak"...a javításba meg senki nem száll be. (hm.... az állami támogatásból nem futja)
A polgármester-asszony meg langyos víz, nem lesz ennek jó vége, pedig időben kéne észbekapni, ha tényleg megindul a fejlesztés.   

[Szürketestvér]

Talán valamikor a Kunok szálláshelye lehetett, aztán ahogy felbomlottak a közösségek, elvésztek a törzsek, beolvadva és elpusztulva az évek viharában, már csak a neve maradt fenn, a vidéknek.
A távoli gátról, amely az 51 –es úttal fut párhuzamosan szinte, a folyó felé induló bekötő út,  valaha szebb napokat is láthatott, átszeli a mezőgazdasági földeket, majd keresztül tör a Darányi erdő megmaradt hektárain és becsordogál a telepre. Az út mellett kis szivárgó árok húzódik, jelentősége az öregek szerint van neki, a talajvíz szabályzásában és persze  áradáskor lehetne átterhelni a víztömeget…de most benövi a bokros, partján nyurga törzsű fák kapaszkodnak pár évig, hogy kidőlhessenek. Azon túl…műveletlen földek húzódnak, nádas, talán láp is…van neki tulajdonosa szép számmal, és ahogy mondani szokás, mint a lónak, amelynek háta közös, vagy valami hasonló.
Ha felmászol az öreg fűzfára, annak csúcsába, ellátni három vármegyébe, rögtön észrevenni a nagy folyó túl partján forgó, Don Quijote látomására modern formában emlékeztető szélerőművet.
Közelinek tűnik, ha kinyújtod karod tán meg is érinthetnéd, de mégsem.
Asszondták az öregek, hogy ez régen berek volt, szúnyoggal teli, el is nevezték szúnyogosnak…aztán feltöltötték, parcelláztak, épitkeztek, aztán a fejlődés abba maradt. Bár azt is mondták, hogy rengeteg homokot is bányásztak ki a területről, ami nem érthető, ha berek is volt meg homokos is…ki hogy emlékezik…Szúnyog azért van bőven…hm..inkább berek lehetett.
Múltkor vaddisznót is láttam az erdőben. Ahogy az úton haladtam, ő meg át fele, keresztbe, húzta be a sonkáját az erdőbe. Mondtam is vadásznak, mert a disznó ritka erre, ő meg mesélte átjönnek a jégen, vagy nyáron átúsznak a folyón túlról…aztán kérdezgette merre láttam… Mondtam is neki arra, meg arra épp csónakot keresett, hogy visszamehessen. Tudom kilőné, kereste is a nyomát, több napon keresztül.
Szeretem mikor a telep kihalt, csönd van az élet csendje. Megismerem a távoli szomszéd autójának zörgését, amikor éjjel érkezik, vagy a mindenes Sanyibá..bicajának kattogását.
Mert itt mindenki úgy hívja a másikat…a hangosgyuri, találtkutyásgyuri, a kétkutyás, a bajusz, villanyszerelőjózsi, gálék (pedig csak a kocsijuk rendszáma kezdődik GAL-lal, svédgyula (mert svédben született), cigánygyula (pedig nem is az, csak hosszú éveken át olajozott, lehet megfogta az olaj a bőrét) ésatöbbi ésatöbbi…a nevek mit sem számítanak.
Most éjszaka van és csönd, élet csendje, tücskök, békák, nem soká jön a kuvik, kiabál párat, talán vadászik, még nem láttam. Néha felveri a csendet egy ragadozó élelmének sikoltása, aztán már többet nem kiabál.
Meg a kutya, éber az állandóan és különösen nem bírja a sűndisznókat, pedig jó lenne a kertbe egy család, idén sok a csiga, a kutya, hát az meg a csigát nem eszi.
Éjszaka van és érzem, a teraszon a fa illatát, - most vertem fel pár napja a terasz deszkáit, a levegő is hűsül, a borom is fogy, majd holnap a faluban, a másik vármegyében beugrom az ivóba, van ott palackozva jó fajta is.
Lehet holnap kimegyek a vízre is, igaz a csolnakot már rég ellopták, beszélni kell a partiakkal, hogy megy-e már a hal, némelyik öreg ismeri jól a vizet, ha kedve úgy tartja el is mondja…
Vihart jósoltak mára, de erre nem jött. Nem is baj, recseg ropog a ház ahogy a szél lecsap,, főleg északnyugatról. Ha délről jön azt nem szeretem az mindig nagy, de az ritka. Jó ház ez fából van itt szinte minden, bírja az időt, csak gondozni kell és meghálálja. Nem is fiatal nősülhetne már bőven, ha tehetné. Kiszolgál ez már minket becsülettel, aztán majd, majd valaki kinyitja az ajtót, újból.