Wolfram Helmle hogy mit írt 1994-ben A Lapba

[AKI...]

Talánka, már megint találtál -
valami érdekeset a multból. Ere sem emlékszem, enyi év után. Amire pedig emlékszem az az István, aki azt, amit én fogalmasztam, rendes magyar heljesirásban őntette és ugy emberek ellé mertem lépni - mond a rovatban irni. Az sajnos most nem az eset, hanem kind, vidéken, ülők magamban és törhetem a fejemet hogy hogyan kel ezt, azt, amaszt irni. Persze szédjelem magamat, hogy anyira dilisen kell irni, de mit csináljak - soha nem tanultam hivatallosan a nyelvet, és csak az marad meg, ami véletlenül megragad raitam. És azért, kedves barátom, barátaim, nem fogok sokat irni. Elnézést kérem ellöre , hogy esetleg választ nélkül maradnak rám szántot irások, de egyszerüen nincsv kedvem egy nyelvben irni, amelyikben nem othon érzem magamat.
Tehát - ahogyan már mondtam fent - végig játszottam a szerepemet, és mégegyszer elbúcsuzok.
 Szevasztok, maradjátok jó fejek.
 Wolfram
 

Drága Wolfram!
Van Teneked egy kedves párod, aki megfelelően beszéli a nyelvet, és úgy gondolom, hogy szívesen segít Neked gondolataid "papírra vetésében"!
Szerintem még előbb-utóbb bele is fog szeretni a Harminckettesbe!
Szerintem próbáljátok meg, hátha ketten jobban megy!
Én, amit tudok, segítek Neked!

[wolfram]

Talánka, már megint találtál -
valami érdekeset a múltból Erre sem emlékszem, ennyi év után. Amire pedig emlékszem az az István, aki azt, amit én fogalmaztam, rendes magyar helyesírásba öntötte és úgy emberek elé mertem lépni - mond a rovatban írni. Ez sajnos most nem az eset, hanem kint, vidéken, ülök magamban és törhetem a fejemet hogy hogyan kell ezt, azt, amazt írni Persze szégyellem magamat, hogy annyira dilisen kell írni, de mit csináljak - soha nem tanultam hivatalosan a nyelvet, és csak az marad meg, ami véletlenül megragad rajtam. És azért, kedves barátom, barátaim, nem fogok sokat írni Elnézést kérem előre, hogy esetleg választ nélkül maradnak rám szánt írások, de egyszerűen nincs kedvem egy nyelvben írni, amelyikben nem otthon érzem magamat.
Tehát - ahogyan már mondtam fent - végig játszottam a szerepemet, és mégegyszer elbúcsúzok.
 Szevasztok, maradjátok jó fejek.
 Wolfram
 

[Talán]

HOGYAN  BÚCSÚZOTT  EL  WOLFRAM  A  ROVATTÓL 2002. X. 25-ÉN AZ  AKKORI  ( ÚJ  SZÁMOZÁS  SZERINTI AZT  HISZEM ) 166. SZÁMBAN :

2022.  X.  25. (  új  számozásszerinti  166.  szám )
KEDVES  BARÁTAIM  !  Ezzel  az  írással  búcsúzom  tőletek ! Valóban ! Visszavonulok  egy  világból amelyikbe  soha nem  voltam  igazán  való . Nemhogy  sajnálnám  az  utolsó  13  évet -- sőt ! ( Milyen  gyönyörű  szó  az  a  "sőt" . Még  sehol nem  hallottam  egy megfelelőt , akármilyen  nyelven ! ) életem  egyik legmozgósabb  szakasza , legszélesebb  spektrumot  igénylő  életformája  volt  nekem . Eme ideget  felőrlő idő  alatt egyben pihenő- , támasz-  és  felfrissítő  központ  volt  a 32.  rovat . Nem ! Nem  a rovat , hanem a rovatlakók írásbeli  megjelenései, tehát  ti . Ha  időnként árnyékot  tapasztalni  lehetett  is , messzivel  több  volt  a  napos idő . Mégis , most elég  volt  nekem . Kisvállalkozóként  indult  és  vezetett  újság  ma  már  mást  igényel , mint  engem  . Fúzió , tőkeerő , hatalom  kell  neki , és  akkor  azt  adni  is  tud . Csak  sajnos  az  már  nem  az  én  világom . Vannak  mások , akik  a  globalizációért ( kis  Magyarországon  belül  is ) rajonganak . Minden kornak  megvannak  a  megfelelő jelei , és  én ---mint  jel---  végigjátszottam a  szerepemet . Tehát --- kedveseim--- szevasztok ! Gyermekeim ---utódaim --- 32  értelmében sincsenek  nekem .  Így  sajnos magatokból  kell  továbbra  is  a  lábatokon  állnotok . Mi ---ti  meg  én ---a  jövőben  talán  egy  VT-n találkozni  fogunk . Addig  további  jó 32-ezést kívánok  néktek .* Atya   (G)

[AKI...]

Szóval . . .Igen , fogok  még  rakni  be  a  múltunkból  dolgokat. . ..most  hirtelen  az  jut  eszembe , amit  Wofram  2002.X. 25-én  írt az  akkori  166-os  számba. . . .

far severö  sapirico (=  a Talán), aki  neki  fog  kezdeni  a  scannelésbe  is .Érettünk .

 

[Talán]

          Ezt kérem én is tőled!  100/2.

Szóval . . .Igen , fogok  még  rakni  be  a  múltunkból  dolgokat. . ..most  hirtelen  az  jut  eszembe , amit  Wofram  2002.X. 25-én  írt az  akkori  166-os  számba. . . .

far severö  sapirico (=  a Talán), aki  neki  fog  kezdeni  a  scannelésbe  is .Érettünk .

[100/2]

Kedves Wolfram!

Ha sikerült az első bejegyzésed, kérlek, ha csak lehetőséged van rá, ne hagyd abba az írást!
Így lesz a dolog megint kerek egész!
Hidd el, a sok napi "ez meg az" mellett megpróbáljuk a jobbítás szellemiségét is fenntartani, méghozzá úgy, hogy ne bántsuk egymást!
Szerintem nem csupán én, hanem mindannyian nagyon örülnénk, ha Te is részt vennél a mi kis társalgásunkban a következő időszakban!
Csak az első lépést nehéz megtenni, a többi már megy magától!
Néhány nap alatt kiismered a fórum rendszerét (megpróbáltam logikusan kialakítani), és biztos vagyok abban, hogy sok-sok kellemes órát fog Neked is jelenteni egy kis beszélgetés a máról, vagy a múltról!

          Ezt kérem én is tőled!  100/2.

[AKI...]

Hát igen, kedves Talán, már nem is emlékszem arra az irásomra -hogyan is enyi kiadások es kontrollolvasások után ? Előszőr had mondjam, hogy a legnagyobb dolog az egészben az, hogy vannak emberek, akik a 32-es rovatot még mai napig, kb. 15 év mulva, még mindig anyira fent tartanak és a mindennapi életben mint fontos részletet felemelve tartanak, mint Jeanne d'Arc a francia zászlót. Az a tény előt állok mint egy kis gyerek egy csendes tónál, amelyikbe egy kicsi követ dobta és nem érti, hogy hogyan menek a hullámok körbe-körbe, egyre tovább, ki a végtelenségig. Én valoban csak egy kis követ dobtam, és álmaimban sem gondoltam volna, hogy milyen lavinát inditok azzal.  Ahogyan irtam, egy egy viccet, egy egy hülyeséget, egy egy okoságot vártam a rovatból, de hogy abból maydnem egy külön életforma fejlödik . . - ezt soha nem gondoltam volna. Ebben a dologban minden tisztelet nektek jár, ti egymást - és te jácoltál az egyik(mások mellet)főszerepet - inspiráltátok, adtátok egymás szájatokba a szavakat, és abbol nöt az a gyönjörü szép virág.  Hogy te képes vagy sok -sok- ezer hirdetések közöt kikeresni egyet, egyáltalán még kezedbe veszet egy HIRDETÉS-t, tőbb mint amit megértem. Ezzel leveszem a kalapomat minden aktiv 32-es ellőt és kivánok továbra minden elképzelhetö jót. Wolfram

Kedves Wolfram!

Ha sikerült az első bejegyzésed, kérlek, ha csak lehetőséged van rá, ne hagyd abba az írást!
Így lesz a dolog megint kerek egész!
Hidd el, a sok napi "ez meg az" mellett megpróbáljuk a jobbítás szellemiségét is fenntartani, méghozzá úgy, hogy ne bántsuk egymást!
Szerintem nem csupán én, hanem mindannyian nagyon örülnénk, ha Te is részt vennél a mi kis társalgásunkban a következő időszakban!
Csak az első lépést nehéz megtenni, a többi már megy magától!
Néhány nap alatt kiismered a fórum rendszerét (megpróbáltam logikusan kialakítani), és biztos vagyok abban, hogy sok-sok kellemes órát fog Neked is jelenteni egy kis beszélgetés a máról, vagy a múltról!

[AKI...]

Szóval, előveszem  bal kezem és számolok....5 és a jobb kezem is meg egy az hat, az már 2000.... aztán tovább számolok, majd a lábaimon...(hogy meg ne keveredjek) így már 2010..és 11...és így kb. számolva 17 éve...   

Most volt 'iszen, a napokban.... 

[wolfram]

Hát igen, kedves Talán, már nem is emlékszem arra az irásomra -hogyan is enyi kiadások es kontrollolvasások után ? Előszőr had mondjam, hogy a legnagyobb dolog az egészben az, hogy vannak emberek, akik a 32-es rovatot még mai napig, kb. 15 év mulva, még mindig anyira fent tartanak és a mindennapi életben mint fontos részletet felemelve tartanak, mint Jeanne d'Arc a francia zászlót. Az a tény előt állok mint egy kis gyerek egy csendes tónál, amelyikbe egy kicsi követ dobta és nem érti, hogy hogyan menek a hullámok körbe-körbe, egyre tovább, ki a végtelenségig. Én valoban csak egy kis követ dobtam, és álmaimban sem gondoltam volna, hogy milyen lavinát inditok azzal.  Ahogyan irtam, egy egy viccet, egy egy hülyeséget, egy egy okoságot vártam a rovatból, de hogy abból maydnem egy külön életforma fejlödik - - - ezt soha nem gondoltam volna. Ebben a dologban minden tisztelet nektek jár, ti egymást - és te jácoltál az egyik(mások mellet)főszerepet - inspiráltátok, adtátok egymás szájatokba a szavakat, és abbol nöt az a gyönjörü szép virág.  Hogy te képes vagy sok -sok- ezer hirdetések közöt kikeresni egyet, egyáltalán még kezedbe veszet egy HIRDETÉS-t, tőbb mint amit megértem. Ezzel leveszem a kalapomat minden aktiv 32-es ellőt és kivánok továbra minden elképzelhetö jót. Wolfram

[Szürketestvér]

  Helló Mindenkinek .

Most  intézem  a  webretételét  a  Maaaackóóóópapaaaa  osssskolájának , ezért  átnéztem  a  455.  számtól fölfelé  a  számokat . Ott  akadtam  rá  a  Wofram  egyik  legfontosabb  írására  ,  amit  anno  meg  is  jelöltem . Így  hanhzott :
1994.  I.  21.  (  475.  szám )
Egy  kérdés  a  kiadóhoz : . . . "Többször  felmerült bennem  a  kérdés , hogy  jött  létre  a  rovat ? Honnan  az  ötlet  ? Van  ilyen  valahol  a  világon ? Mire  gondoltál  az  első  szám  előtt , utána  mikor  elindítottad  a  rovatot , mit  vártál  tőle ? Erre  számítottál ?  Gondoltál  már  a  megszüntetésére  ? Megbántad  már  valamikor  ?  Túlzottan  kíváncsi  vagyok  ? ....."    Kedves  Harminckettesek ! Mivel  többször  felmerült  egy-egy  kérdés  a fentiekből ,  itt  a  kérdésekre  a  válasz : A  rovat  "Olvasók  fórum"..ának  indult . Mint máshol  is , olvasók leveleire gondoltunk , talán 4..5..6 db..ot  kiadásonként . Valamikor  elkezdődött  egy párbeszéd , amibe  egy  3.  személy  is  bekapcsolódott . Volt  egy..egy  rövid  vicc , egy..egy  gondolat , ritkán  egy  filozófiai  eszmefuttatás . Elkezdtek  hülyéskedni , egy  darabig  "kedves  professzorunk" nyelvet , ill. szavakat  tanított , és  egyre  élénkebb  lett  a  rovat . Az  én  szerepem  csupán  az  volt , hogy figyelemmel  kisérjem  a  virágzó  oázist , ritkán  egy..egy  cikket  kihúztam . Az  elején  nem  számítottam  ennyi  humorra és  hülyéskedésre , és  boldogan  láttam , hogy  emelkedett  a  színvonal . Azóta  hol  emelkedik , hol visszaesik , attól  függ , kik  vannak  jobb  erőben . Megszüntetés  ? Megbánás ? Mg  a  legjobb  házasságban  is  előfordul , hogy szídják  a  párukat , válásra  gondolnak . De estére  megint  boldogan  az  ágyba  bújnak .  Wolfram  Helmle

Szóval, előveszem  bal kezem és számolok....5 és a jobb kezem is meg egy az hat, az már 2000.... aztán tovább számolok, majd a lábaimon...(hogy meg ne keveredjek) így már 2010..és 11...és így kb. számolva 17 éve...   

[Talán]

   Helló Mindenkinek .

Most  intézem  a  webretételét  a  Maaaackóóóópapaaaa  osssskolájának , ezért  átnéztem  a  455.  számtól fölfelé  a  számokat . Ott  akadtam  rá  a  Wofram  egyik  legfontosabb  írására  ,  amit  anno  meg  is  jelöltem . Így  hanhzott :
1994.  I.  21.  (  475.  szám )
Egy  kérdés  a  kiadóhoz : . . . "Többször  felmerült bennem  a  kérdés , hogy  jött  létre  a  rovat ? Honnan  az  ötlet  ? Van  ilyen  valahol  a  világon ? Mire  gondoltál  az  első  szám  előtt , utána  mikor  elindítottad  a  rovatot , mit  vártál  tőle ? Erre  számítottál ?  Gondoltál  már  a  megszüntetésére  ? Megbántad  már  valamikor  ?  Túlzottan  kíváncsi  vagyok  ? ....."    Kedves  Harminckettesek ! Mivel  többször  felmerült  egy-egy  kérdés  a fentiekből ,  itt  a  kérdésekre  a  válasz : A  rovat  "Olvasók  fórum"..ának  indult . Mint máshol  is , olvasók leveleire gondoltunk , talán 4..5..6 db..ot  kiadásonként . Valamikor  elkezdődött  egy párbeszéd , amibe  egy  3.  személy  is  bekapcsolódott . Volt  egy..egy  rövid  vicc , egy..egy  gondolat , ritkán  egy  filozófiai  eszmefuttatás . Elkezdtek  hülyéskedni , egy  darabig  "kedves  professzorunk" nyelvet , ill. szavakat  tanított , és  egyre  élénkebb  lett  a  rovat . Az  én  szerepem  csupán  az  volt , hogy figyelemmel  kisérjem  a  virágzó  oázist , ritkán  egy..egy  cikket  kihúztam . Az  elején  nem  számítottam  ennyi  humorra és  hülyéskedésre , és  boldogan  láttam , hogy  emelkedett  a  színvonal . Azóta  hol  emelkedik , hol visszaesik , attól  függ , kik  vannak  jobb  erőben . Megszüntetés  ? Megbánás ? Mg  a  legjobb  házasságban  is  előfordul , hogy szídják  a  párukat , válásra  gondolnak . De estére  megint  boldogan  az  ágyba  bújnak .  Wolfram  Helmle