üzenet, vagy emlékezet, amit gyermekeddel is szivesen elolvasatnál

[Szürketestvér]

Tétován ácsorgott, egyik lábáról a másikra állt a szobában nézte az alvó gyermeket. Minden olyan tiszta illatú volt és minden puha a szemnek. Esetlennek és durvának érezte magát a bakancsában, ami alatt megnyikordult és szinte villant egyet a parketta, ahogy mozdult csöppet.
 Pillanatra moccant a válla, felkapni a jóillatúgyermeket, felkapni az éjszemű asszonyt, elragadni őket, hisz a mellkasán elférnének, jó magához szorítaná őket, aztán futni velük messze, nagyon messzi, túl a hegyeken, túl a nagy síkság földjén is. Megépíteni a házat, egy kis fácskát ültetni, hisz új az élet, új a remény.
-Menned kell, láttad, most már menj suttogta az éjszemű asszony türelmetlenül.  
-De nem láttam a szemét
-Hisz aluszik, de olyan kék…kék csillagot akasztottak szemébe az istenek
-az jó –rekedt volt a férfi hangja, mint a nagy tettek előtt.
 
Hallotta, hogy az előszobában becsukódik az ébenszínű nehéz ajtó. Állt az ablakban és nézte a férfi súlyos lépteit, ahogy távolodtak a háztól a buja előkerten keresztül. A hófehér mészkő ösvény szélin lépegetett, de mintha csak egyet előre és kettőt hátra topogott volna. Felkaphatott volna bennünket, elragadhatott volna gondolta -csalódottságot érzett a torkában - de nem tette.  
"..Ludvérc libamál, három gúnár kiabál, napnyugatnak támadatnak, száll, száll a kakukk fészkére, vajon ki lesz a kakukk vesztére  .." * -suttogta magában az éjszemű asszony, menj csak menj csak kicsi mekmörfim és ne hagyd hogy bedaráljon a gépezet  
Merengéséből hosszú szisssssszenés riasztotta fel, ahogy a kertben az automata öntözőrendszer beindult.  

Szinte csavarni lehetett a párát, még a belélegzett levegő is szinte forró gőzzé vált az ajkak közt, mégis mindenkit olthatatlan szomjúság gyötört. A férfi a kopott barakk gerendájának támasztotta fejét.
„.. Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. ..  „**
Merengéséből a sziréna riadót vijjogó hangja rángatta ki. Dühösen megrázta fejét, nem szerette az ilyen gondolatokat, elgyöngítették a szívét.
 _{* K. Kesey
  **Antoine de Saint-Exupéry}

[Szürketestvér]

  ".... A 1,5%-os tejre kitalálták, hogy egészséges, és reklámozták.
Azt pedig tudjuk, hogy a reklám általában "nemlétező igény felkeltése egy termékre".
A fatelepen pl. az amúgy értéktelen hulladék hézaglécekre kitaláltuk, hogy "paradicsom karó", és így már tudtunk pénzt kérni érte!..."


32-es AKI - marketing észlelése és asszem van igazsága....

[leokádia]

Ezen a szürketestvér írásjin majnem mindig elbőgöm magam!

[Szürketestvér]

 Mesélj, mesélj követelte a fiúcska, lábaival átfonta apjaura derekát, kicsi karjaival merészen belekapaszkodott az inas nyakba, amely a büszke magasra emelt főt tartotta, - mesélj még, mesélj már - csimpaszkodott
- kérlek…! A hideg szemek villantak, az erős kar eltolta a gyermeket – Kérlek , Tanuld meg ezt a szót is fiam. – Kérlek suttogta a fiúcska, borzas fejét szinte belefúrta  a mellkas előtt összefont karok közé…  
És enyhült a pillantás, és szó, szavak szakadtak fel a szigorú ajkak közül, szép, ám rövid tömör sorokba rendezve :


 Cornelius Clemens konzul szólt: „Kivánom,
hogy minden rabszolgám csak azt a munkát
kapja, amelyhez kedve, vágya vonja.
Csak mit szivesen, azt végezzük jól el.
Rossz helyre téve mit sem ér az ember,
jó fazekas is kontár kerti munkán.”

De egyszer szemlét tartott birtokán
s látott egy szolgát, akin gúnyolódtak
a többiek, mert az sután s ügyetlen
munkált az úton, tétován, ütése
saját ujját sebezte kalapáccsal.

Kedvetlenül fordul tiszttartójához
a konzul és szemével kérdi, mint van.
„Bocsáss meg”, szól az, „mindent megpróbáltam
a kallótól a takács mühelyéig,
de ez bizony nem értett semmihez sem.”

Cornelius Clemens most türelme-vesztve
ily szóval fordult az ügyefogyotthoz:
„Mi volt hát otthon, mondd, a mesterséged?”
A rabszolga bánatfelhőzte arcát
sötét gőggel emelte: „Csak király.”

A konzul hallgatott, részvéte felkelt
s az ember sorsán hosszan eltünődött.
S mert kegyes úr volt, így szólt: „Öljétek meg.”  


(Carl Spitteler)

[AKI...]

Turbánia

Hol volt, hol nem volt, az Óprenciás tengeren is túl, pontosabban abban benne, volt egy sziget.
Kicsiny kis szigetecske volt a hatalmas tengerben, de csak érdemes szólni róla!
Úgy hívták a szigetet, hogy Turbánia.
Volt ennek a szigetnek egy nagyon bölcs királya, valami spanyol, vagy tán talján lehetett, mert a neve Vittorio el Courta volt.
Nagyon gondosan vigyázott az alattvalóira. Olyannyira óvta őket mindentől, hogy egy egész hivatalt hozott létre állampolgárai védelmére; az Állampolgár Védelmi Hivatalt. Ennek a Hivatalnak is volt egy nagyon okos vezetője, akit Állampolgár Védelmi Megbízottnak neveztek.
No, ezek ketten a királlyal, nagyon bölcsen kimódolták, hogy a népnek boldognak és igencsak vidámnak kell lennie, mert így jobban megy a munka a földeken, a gyárakban. Ezért nem is volt szabad naponta csak egy rossz hírt hallaniuk az Állampolgároknak. Ezeket a rossz híreket a Hivatal adta ki. Csak amolyan módjával megfogalmazott hírecskék voltak, hogy a köz vidámság nehogy lelohadjon, hiszen minden olyan szépen alakult a királyságban!
Ilyen rossz hírek közé tartozhatott az, hogy a Király legkisebb fia beütötte a térdét az iskolai tornaórán.
A jó hírekből is csak négy lehetett, nehogy elbizakodottá válljanak az állampolgárok, akik bizony mertek szép nagyokat álmodni!
Nem is volt semmi baj, ami eljuthatott volna a király füléig!
És a nép nagy boldogságban és szeretetben élt, hiszen aki megtagadta ezt a csodálatos világot, azt bizony behivatták az Állampolgár Védelmi Hivatalba, és ott addig magyarázták neki, hogy milyen jó is neki, ameddig el nem hitte, hogy sokkal jobb neki, mintha tömlöcben lenne, mint a király ellensége!
Mivel olyan jó hely volt Turbánia, nem is érdemes többet mesélni róla.
Aki nem hiszi, járjon utána!

[Szürketestvér]

   "...Derült ég,  -19 fok.
...
Szomszéd a kutyát ölben vitte ki ugatni.
Macska befordult a ház sarkánál, és majdnem ketté törött...."

(32-es ZZsolti ) utólagos engedélmével...

mert amúgy unokáink lehet csak CD-ről ismerik majd a hideget...

[AKI...]

"... de Ő ezt megérti, mert a halottak mindent megértenek, nem panaszkodnak semmire. Apám sem panaszkodik a nyughelyére, pedig mindjárt a vasút mellett van a temető, és egyébként sem abba a temetőbe akart kerülni, hanem nagyanyám és nagyapám mellé, a másikba -–ha lesz rá pénzem, biztosan áttetetem-, mert az volt a kérése, hogy ne a -–ki tudja pontosan hányadik- felesége-élettársa családjával legyen örökre összezárva, hanem apja-anyja mellett pihenhessen; csak nem Ő ment el később, nekem pedig nem volt beleszólásom a temetésbe (talán mert így volt nekem is az egyszerűbb, nem veszekedni senkivel, annyi pénzem meg nem volt – mert nekem „sosincs annyi pénzem, amennyi kellene”-, hogy saját költségemen eltemettethessem, pedig számítanom kellett volna már a halálára). Azt hiszem, ez is egy pótvizsga feladat számomra, és tudom, hogy meg fogom oldani ezt is. "

Steve Anton: Pótvizsgára ítélve

[Ket]

„Apám baloldali érzelmű volt, és ezt nem is rejtette véka alá. Gyakran hangoztatta, hogy a tárgyak csak porfogónak jók. Meg, hogy nem az ember birtokolja a tulajdont, hanem a tulajdon az embert. Ha pedig nagyon ritkán az a veszély fenyegetett, hogy a hónapot – meggondolatlan spórolásunk eredményeképp – többlettel zárjuk, apám haladéktalanul leemelte a számlánkról a pénzt, és az utolsó fillérig elitta, hogy megóvjon bennünket a kapitalizmus kísértéseitől. Anyámról sajnos kiderült, hogy kényeskedő burzsoá ribanc, aki idővel megelégelte, hogy kitaposott cipőkben kell járnia, és tíz év után beadta a válópert. Apám majd elalélt a gyönyörűségtől, amikor megtudta, hogy az összes bútorra igényt tart.”

Dimitri Verhulst: Semmivégre

[Szürketestvér]

."..S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
   Meg nem marad itt anyaszülte.

..
Mondjad neki, Márton, im ezt felelem:
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
Jézusa kezében kész a kegyelem:
   Egyenest oda fog folyamodni.  "

(Arany)

Természetesen az is célom a témával, hogy "embereket" ismerjek meg...és továbbá az is, hogy egy megismert szó, egy mondat, egy "idézet" akár arra is csábítson, hogy megkeressem és én is elolvassam.