Vajdaság

[AKI...]

Noha a téma Szerbiában merült fel, nyilván aktuális lehet másik, határos országban is.
A programban tudatosan szerepelt, hogy Hertendyfalván megismerkedünk a helyi magyarság életével.

Az ismerkedés a helyi református lelkész előadására korlátozódott a templomban.

Noha aggodalma az ő szempontjukból nyilvánvalóan jogos, azonban az általa elmondottak részben kérdésekre sarkaltak volna, illetve majdhogynem ki is verték nálam a biztosítékot.

Mivel nemcsak vallásszabadság, hanem szerencsére -legalább is elméletileg- lelkiismereti szabadság is van, remélem, hogy elkövetkezendő pár mondatot megengedhetem magamnak.

Számomra már az is furcsa, hogy az előadása alapján a kinti magyarok a kinti református magyarokkal azonosítják magukat.
S kérdésként merült fel bennem, hogy lelkészként mi lehet a hozzáállása a helyi nem református magyarokhoz -talán még az ateistákat is beleértve (ha ott vannak)- a magyarság összefogása, összetartása szempontjából.

S lelkészként -ráadásul nemrég választották meg az ország református püspökének- mi lehet a hozzáállása azokhoz a református hívőkhöz, akik szerbek. (Bár ez utóbbi vélem ritka lehet.)

A helyi magyarság csökkenését a "vegyes-házasságoknak" rója fel.


Közbevetőleg megjegyzem, hogy a hatvanas években a magyarországi  fiatalak között végeztek egy felmérést arról hogy mi az 'vegyes házasság'.
A kérdőívek túlnyomó többségén az szerepelt, hogy "különböző nemzetiségűek" összeházasodása.
Az akkor fiatalok nem is gondoltak arra, hogy e kifejezés eredetileg a különböző vallásúak egymással történő házasságkötésére vonatkozik.

Visszatérve derék 5 gyerekes lelkészünkhöz kíváncsi lettem volna,  hogy mi lenne a hozzáállása akkor, ha valamelyik gyereke nem református vagy nem magyar párt választ saját magának. Ezeket a kérdéseket persze négyszemközt tettem volna fel neki, melyre nem volt lehetőségem.

Ilyen irányú ismeretanyaggal Szerbiával kapcsolatban nem rendelkezem.
Az tény viszont, hogy a nemzet megtartó erejének java részét az egyházak biztosították és sokszor most is azok biztosítják az elcsatolt országrészekben.
Hogy utatok szervezésében mennyire volt tudatos választás éppen ennek a papnak a választása, ez valószínűleg sosem fog kiderülni, de élek a gyanuperrel, hogy sikerült kifognotok egy kevéssé toleráns egyházfit.
Az viszont kárpátaljai tapasztalatom alapján elmondható, hogy a református közösségek a legnagyobb közösségek, és igazából nem nézik, hogy a betérő valójában melyik vallás gyakorlója, vagy egyáltalán gyakorlója-e bármilyen vallásnak.
Horvátországban például éppen a katolikusok vannak jelentős többségben, de ellentétben a hazai katolicizmussal, ott sem kireszketők. Talán pont azért, mert tisztában vannak nemzetmegtartó erejével a vallásnak.
Az általam ismert elcsatolt részeken elő emberek világában (Kárpátalja, Erdély, Felvidék, Bánát) a vegyes házasság nem annyira felekezeti, sokkal inkább nemzetiségi kérdés.
Egyes területeken (főleg Kárpátaljára jellemző a nem közvetlen határvidékeken) kimondottan kívánatos volt a család egy-egy tagjának az államalkotó nemzet egyik tagjával való házasságkötése, mert bizonyos fokú védelmet jelentett az etnikai alapú atrocitásokkal szemben.
Minden esetre azért érdekes beszélgetés lett volna!

[Atom Manó]

Noha a téma Szerbiában merült fel, nyilván aktuális lehet másik, határos országban is.
A programban tudatosan szerepelt, hogy Hertendyfalván megismerkedünk a helyi magyarság életével.

Az ismerkedés a helyi református lelkész előadására korlátozódott a templomban.

Noha aggodalma az ő szempontjukból nyilvánvalóan jogos, azonban az általa elmondottak részben kérdésekre sarkaltak volna, illetve majdhogynem ki is verték nálam a biztosítékot.

Mivel nemcsak vallásszabadság, hanem szerencsére -legalább is elméletileg- lelkiismereti szabadság is van, remélem, hogy elkövetkezendő pár mondatot megengedhetem magamnak.

Számomra már az is furcsa, hogy az előadása alapján a kinti magyarok a kinti református magyarokkal azonosítják magukat.
S kérdésként merült fel bennem, hogy lelkészként mi lehet a hozzáállása a helyi nem református magyarokhoz -talán még az ateistákat is beleértve (ha ott vannak)- a magyarság összefogása, összetartása szempontjából.

S lelkészként -ráadásul nemrég választották meg az ország református püspökének- mi lehet a hozzáállása azokhoz a református hívőkhöz, akik szerbek. (Bár ez utóbbi vélem ritka lehet.)

A helyi magyarság csökkenését a "vegyes-házasságoknak" rója fel.


Közbevetőleg megjegyzem, hogy a hatvanas években a magyarországi  fiatalak között végeztek egy felmérést arról hogy mi az 'vegyes házasság'.
A kérdőívek túlnyomó többségén az szerepelt, hogy "különböző nemzetiségűek" összeházasodása.
Az akkor fiatalok nem is gondoltak arra, hogy e kifejezés eredetileg a különböző vallásúak egymással történő házasságkötésére vonatkozik.

Visszatérve derék 5 gyerekes lelkészünkhöz kíváncsi lettem volna,  hogy mi lenne a hozzáállása akkor, ha valamelyik gyereke nem református vagy nem magyar párt választ saját magának. Ezeket a kérdéseket persze négyszemközt tettem volna fel neki, melyre nem volt lehetőségem.

[AKI...]

Vajdaságnak legyen joga önállóan dönteni alapokmányáról, saját sorsáról – III. Vajdasági Konvenció Újvidéken

 
Szerbia új alkotmányának mielőbbi meghozatalát, Vajdaság alkotmányos jogának szavatolását – miszerint önállóan, a Szerbiai Képviselőháztól függetlenül hozza meg saját alapokmányát – követelik a III. Vajdasági Konvenció (III. VK) résztvevői, a szombaton Újvidéken megtartott nagygyűlésükön, módosításokkal egyhangúlag elfogadott Rezolúciójukban. Boris Tadićot nyílt felhívásukban felszólítják, hogy mielőbb kezdeményezze a jelenlegi alkotmány módosítását.

A tíz párt: a Vajdasági Románok Szövetsége, a Bánáti Párt, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége, a Vajdaság Európai Ereje, a Liberális Demokrata Párt tartományi bizottsága, a Pancsovai Párt, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Szociáldemokrata Párt, a Vajdasági Alternatíva és a Vajdasági Párt, valamint hét civil szervezet: az Árgus, a Liberális Stúdiumok Központ, a Forum V-21, a Szerbiai Helsinki Emberjogi Bizottság, a Vajdasági Újságírók Független Egyesülete, a Menekültek és Elüldözöttek Regionális Központja és a Vajdasági Klub alkotta III. VK-n csak az LDP képviselője nem volt jelen, a VSZL ugyan jelezte részvételi szándékát, de hivatalosan senki sem vett részt rajta, a G17 Plusz tartományi bizottsága pedig novemberben visszavonta aláírását. Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke levélben köszöntötte a III. konvenciót, amely egyben felhívás is Belgrád felé a megkezdett párbeszéd folytatására Vajdaság státusának mielőbbi meghatározása érdekében. Hosszú távon az európai partnerség szellemében együtt határozhatják meg Vajdaság jövőképét.

Az első két konvención (Szabadkán 2004-ben, Újvidéken 2006-ban) elfogadott záradékok időszerűségére is rámutatott Živan Berisavljević, a kezdeményezőbizottság elnöke bevezetőjében. Vajdaság autonómiájának megvonása óta, immár közel két évtizede küzdenek, mindeddig eredménytelenül, a tényleges jogi hatáskörök a törvényhozói-, a bírói-, és a végrehajtó hatalom visszaállításáért. A konvenció köré tömörült pártok, civil szervezetek szerint a jelenlegi alkotmány még inkább erősíti a választás utáni előnytelen koalíciókat, és gerjeszti az Európa-ellenes, szélsőjobboldali szerb erőket, amelyek újabb viszályok forrásai lehetnek Szerbiában. A koalíció mindent megtesz ennek megelőzéséért. Berisavljević erélyesen visszautasította azokat a vádakat, miszerint a Vajdasági Konvenció a Szerbiától való elszakadást szorgalmazza. „Vajdaságból ezt soha, senki nem kérte!” Megítélése szerint megpróbáltatások, kihívások terhelte időszak következik Vajdaság történelmi vívmányainak visszaállításáért. Az ifjú nemzedékek többsége képes lesz felelősségteljesen kezelni ezt a helyzetet.

Vajdaság Szerbiától semmi olyat nem követel, ami polgárai kárára lenne, mutatott rá megindoklásában Slobodan Budakov, a Rezolúció egyik szerzője. Egy teljesen más, új alkotmányos-, jogi struktúra szerint működő ország lesz képes szakítani a még mindig a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Memorandumán alapuló politikai rendszerrel. A Rezolúció szerint a Szerb Köztársaság demokratikus, polgári, szekuláris (világi) és decentralizált ország kell, hogy legyen, természeti, a történelmi vívmányai alapján regionalizálható, erős, helyi önkormányzatokkal.

Vajdaság forrásértékű regionális és politikai szubjektivitását az alkotmánynak kell szavatolni, továbbá népeinek, polgárainak az elidegeníthetetlen szuverén (független) jogát is, hogy önállóan döntsenek saját sorsukról, természeti és más, munkával megvalósított javaikról, jövedelmükről, vagyonukról. Külön pontban foglalkozik a Rezolúció az ország működésével, amelyet Szerbia és Vajdaság egyenrangú, demokratikus alapokon, az európai, nemzetközi értékekkel összhangban határoz meg. A közös ország hosszútávú gazdasági, politikai, regionális és társadalmi fejlődésének stratégiáját is együtt határozzák meg. Fontos tétel Vajdaság vagyonának a visszaszármaztatása is, amelyet 1996-ban törvénnyel vettek el a tartománytól, az önkormányzatoktól. Vajdaság jogot formál arra is, hogy hozzájáruljon a menekültek, az elüldözöttek hazatelepítéséhez, integrációjához, mivel tömegesen telepedtek le térségünkben. A konvenció aláírói szeretnék, ha Szerbia mielőbb az EU tagállama lenne, és részt tudna venni más európai és nemzetközi integrációs folyamatokban is.

Vajdaság hagyományos értékeit eleinktől kaptuk örökbe valamennyien, az itt élő 26 nemzettel együtt, mondta köszöntve a konvenció résztvevőit Papp Endre, a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia elnöke. Kár, hogy ez nem tudatosodott eléggé a közvéleményben. De nem is tudatosodhatott, hiszen már nem is beszélhetünk közvéleményről Szerbiában. Szerinte ezért jórészt a médiumok is felelősek. Tartományunkat Európának nevezte kicsiben és akkor lesz Szerbia az EU része, ha elismeri.

Az adventi, a várakozási időtől van-e alkalmasabb pillanat a III. VK Rezolúciója megvalósításának elkezdésére? Kérdezte Pásztor István, a VMSZ elnöke. Olyan időszak ez, amikor a világosság megjelenésekor az ember reménykedik. Őszinte megnyilatkozását többször együttérző taps szakította meg. A VMSZ-en belül is voltak olyan vélemények, hogy nem kell részt venniük a konvención, mert még nem érkezett el az idő. Pásztor szerint a kockázatot vállalni kell azokkal a szervezetekkel együtt, amelyek következetesen, két évtizeden át kitartottak az elveik mellett, és hűek maradtak Vajdaság autonómiájáért vívott küzdelmükhöz. S nem azokkal, akik a napi politika, a pozíciók érdekében eladták lelküket. Megítélése szerint Belgrádban, a hatalmi koalícióban nincs meg a politikai készség, hogy a Szerb Képviselőházban napirendre kerüljön Vajdaság statútuma. Viszont szembesülniük kell a ténnyel is, hogy Szerbia mindaddig az EU tagja sem lehet, amíg nem oldja meg Vajdaság helyzetének kérdését.

A Vajdasági érdekek, az európai irányvétel megvédéséről beszélt többek között Đorđe Subotić, Julijan Tamaš, Ranko Končar, Miroslav Mrnuštik, Miroslav Ilić, Ratomir Svirčević, Miloš Tešić, Živan Lazić, Nikola Tanurdžić és Stevan Urošev. A Rezolúció szövegét lefordítják a Vajdaságban hivatalosan elismert hat nyelvre és angolra, esetleg németre is. A tartományban élő családok mellett elküldik minden illetékes hazai és nemzetközi szervhez.

Írta a Vajdasági Magyar Szó

[AKI...]

AKI
 Ne szégyeld magad. Szégyeljék magukat /kis a-val/ akik rájuk szavasztak, bizonyára ezt akarták. Elég ha csak nekik megy jól a többi nem érdekli Őket. Ezért kellett rájuk szavazni.

Ebben az ügyben minden párt ludas!
A média pedig agyonhallgatta ezt a kérdést!
Vajon az Ausztriából érkező diákok is fizetnek?
Mert erről nem szólt a tudósítás!

[Mikulás]

AKI
 Ne szégyeld magad. Szégyeljék magukat /kis a-val/ akik rájuk szavasztak, bizonyára ezt akarták. Elég ha csak nekik megy jól a többi nem érdekli Őket. Ezért kellett rájuk szavazni.

[AKI...]

"Ha a szülőknek és a tanulóknak nincs tartózkodási engedélyük, a teljes kollégiumi ellátást és az étkezési díjat is fizetniük kell a Magyarországon tanuló vajdasági középiskolásoknak"
adta hírül nemrég a Vajdasági Magyar Szó az interneten.

És én szégyellem magam!
Nem azért, mert bármiben is tehettem volna, tehetnék e rendelkezés ellen, de akkor is arcpirító dolog, hogy mikor oly nagyon hangoztatjuk nemzeti identitásuk megőrzésének szükségességét a határainkon kívül rekedt honfitársainknak, akkor pártállástól függetlenül honatyáink, honanyáink megtűrnek egy ilyen törvényt!
Nincs elég bajuk vajon mindazoknak, akik magyar létükre nem, vagy nem megfelelő módon részesülhetnek az anyanyelvi oktatásban saját országukban?

A cikkben még a következőket is olvashatjuk:
"Eddig a vajdasági diákokat is ugyanazok a jogok illették meg, mint a magyar állampolgárokat. Eddig a kollégistáknak – akár magyar állampolgár, akár nem – csak étkezési díjat kellett fizetniük, kollégiumi térítési díjat nem, a nem magyar állampolgárságú tanulók pedig bizonyos esetekben, például ha három gyerek van a családban, még étkezési kedvezményt is kaptak. Most úgy tűnik, hogy amellett, hogy megfizettetik a térítési díjat, az étkezés terén sem fog járni kedvezmény. A teljes kollégiumi térítési díj egyébként egy tanévben 330 ezer forint, az étkezési díj pedig naponta 660 forint. A legnagyobb probléma pedig azzal van, hogy a vajdasági szülőknek nincs meg a magyarországi keresőtevékenységük, vagyis nem Magyarországon dolgoznak, és így nem adóznak a magyar államnak. Ennek a kritériumnak nem tudnak megfelelni a szülők. "

Kérdem én kellő tisztelettel:
Ennyire szegények vagyunk?
És hol volt ennek a törvénynek a megszavazásakor a máskor oly hangos ellenzék?

[AKI...]

Erről a volt országrészről esik talán a legkevesebb szó a médiákban.
Biztosan nem azért, mert ott rendben van minden, hiszen Szerbiában meglehetősen erős nacionalizmus van jelen. Mégi csak elvétve kapunk információkat helyi attrocitásokról.
Úgy látszik a szerb állam, ha nem is biztosan jó szemmel nézi a magyar törekvéseket, de kevésbé radikális módon próbálja eltiporni a magyarságot, mint az arcátlanságban határt nem ismerő szlovák kormányzat.

[AKI...]

a Balkán határán