Olvasom, hogy Csukás Istvánnak nincs helye az új Nemzeti Alaptantervben a kedvenc Hoffmann Rózsika nénink által vezetett trágyadomb szerint.
Wass Albertnek, Nyírő Józsefnek és Szabó Dezsőnek ellenben van helye.
Gratulálok minden idiótának.
Amíg Csukás csak egy Süsüről írt, én egyre többről olvasok.
Igaz, azokat nem Csukás írta...
Nyírő még csak-csak, Szabó Dezsőtől nem olvastam semmit, de Wass Albert éppen arra jó, hogy olyannak fesse le a szocialista érát, amilyen az igazából nem volt.
És ez a cél. Azt hiszem. Azok a gyerekek, akik nem élték azt az időszakot, és Wass műveiből kell, hogy tájékozódjanak, nagyjából úgy lesznek a szocializmussal, mint mi a Horthy érával, vagy 1956-al. Nem tudjuk, hogy valójában milyen volt, ezért arra hagyatkozunk, amit történelem órán, esetleg irodalmi alkotásokból olvastunk róla.
Én a "Pásztorok és az antikrisztus" című könyvet olvastam Wasstól. Nehezen veszem rá magam arra, hogy mégegy alkotásnak nekiálljak, pedig kénytelen leszek, ne csupán egyetlen -esetleg a legelfogultabb- regényéből alkossak ítéletet egy íróról. Van a polcomon még három könyv tőle, majd elboldogulok vele valahogy.
Egyébként olvasmányos, és számomra tetszetős a stílusa, de a történelmi tények leírását bizony kétkedve fogadom. Bár nincs kétségem afelől, hogy ő valóban úgy élte meg a változásokat, ahogyan azt megfogalmazta.
Hiszen a mai korban is találunk arra példát, hogy ugyanazt az eseményt másként éljük meg.
A jelen történéseit én egyértelműen a diktatúra kiépüléseként érzékelem, míg kormány párti ismerőseim viszont azt gondolják, úgy érzik, hogy most kezd helyreállni a világ.
Viadukt hírek
Szerző