Egyszer, nem is olyan
régen, egy férfit szerettem:
beleálmodtam őt az életembe
még mielőtt megismertem.
Nagy, árnyas, régi kertben
üldögéltem vele, régimódi
padon, lábunknál fehér kutya
hevert, talán komondor.
Köröttünk zsongott a kert,
béke volt és szerelem.
Mikor az álom megelevenedett
egy nagy, árnyas, régi kertben
régimódi padon ültem vele,
éjszaka volt, felettünk
ragyogtak a csillagok, száz illat
szállt és béke volt, szerelem.
Álmomat elmeséltem neki, fejem
vállára hajtva, miközben lábunknál
hevert a nagy, fehér kutya.
Ma már emlék minden,
sosem látott múlttá lett
a kert, álom a szerelem.
2013-06-15
