Egy ifjúhoz

(reggeli versféle)

Ne haragudj, de tényleg
nem te voltál az este
utolsó gondolatom, és nem
azért, mert simán a
gyermekem lehetnél
hanem, mert tőlem
nemrég elvettek mindent
főleg az önbecsülésem
százszorszép lelkem
akkorát nyekkent, én
azt hittem, soha az életben
nem állok fel, mert
padlóra vittek rendesen.
Mostanában reggel és
este, valóban beszélgetek
valakivel, ébredés előtt meg
elalvás után, bevallom
magam sem tudom, hogy
ki ő, mert soha nem láttam,
még, csak én képzelem el
magamnak, mert a magány
sok mindenre készteti az
embert. De ez nem játék.
Ez az életem.

A bejegyzés kategóriája: Irodalmi jellegű írások, Szivárvány, Szivárvány versei, Versek
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?