A tó

Partra vetett halként vergődtem,

Benned úszva létezem

Végre megint szabadon lélegzem

Minden gond kívül az öblön

A kacér csend ránk köszön

Ébred az őstől örökölt ösztön

Hullámaid átölelnek

Észrevétlen vétkezem

Elmerülvén buja habtestedben.