Érkezéskor leteszteltem a személyzetet, mondtam hogy a harmincketteseket keresem, csípőből kaptam az eligazítást, hogy merre keressem őket. Két percet sem kellett várnom az első kellemes meglepetésre, mert RH primitív, Ketrin, 100/2, Kiskacsa és Misimókus már ott voltak, az utóbbiak megjelenésére én nem is számítottam. Csörgött a telefonom, amikor felvettem ugyan AKI… hangján beszélt, ám most a megszokott vidám stílusban nem jó hírt közölt, AKIék távolmaradásáról értesített.
Szép sorban érkeztek a többiek is:
Atom Manó, aki remek történeteket hozott magával, valamint egy fényképalbumot telis-tele képekkel Tomiról és Kittikéről, és természetesen nem úszta meg az érdeklődést Cellux és Kékhörcsög hogyléte felől sem. Éva néni fergeteges vicckészletét szerencsére ezen a napon sem hagyta otthon, utánozhatatlan, imádni való szókimondó stílusával most is megajándékozott minket. Talán ígéretéhez híven harminckettes ereklyékkel, valamint nagy lelkesedéssel, a „Ne hagyjuk hogy az araboknak legyen igaza” nagyszabású tervvel és nem utolsósorban Mártigyerökkel érkezett. Talán olyan talányos figura, nekem ez volt az első találkozásom vele és nem csalódtam. Ott van az a megfoghatatlan plusz. Opti Miska emberi alakját szintén tegnap este láttam először, az írásaiban fellelt vidám intellektualistás ismerősként köszönt vissza rám. Remélem hamarosan üzenetek formájában is viszontlátjuk őt és párját. Ezen az estébe majd éjszakába forduló délutánon Amadeus tette meg a legnagyobb távolságot azért, hogy a körünkben legyen. Mikulás kifejezetten jó kedélyű volt most is és hát a Talántól való elköszönése, miszerint: – „Én úgy vagyok veled, mint a Colomboval, annak sem tudom soha, melyik szeme üveg!”, telitalálatnak bizonyult. RH megmutatta hol tart a technikai fejlődés, valamint a Szovjet himnuszt. Amikor kijöttünk az étteremből Ketrin elszaladt a szemeteskukához. Szerintem miután meglátta RH gépét, felfogta hogy az övé hova való, szorítottam is az én masinámat, nehogy azt is kidobja.
Igazán jó helyen ültem 100/2 és Kiskacsa (őt később Amadeus, majd Talán váltotta) között, megtudtam sok mindent a veteránautók világáról, földrengéses élményekről, a túrakatéterről, és felemlegettünk jelen nem lévő, de szívünknek régebben, vagy még most is oly kedves jó néhány harminckettest is.
Ha legközelebb eljössz tán majd Te ülhetsz a helyemen.
Mindenkinek köszönet, aki jelenlétével egy igen kellemes este emlékének lenyomatának emlékeimbe mélyesztéséhez hozzájárult.
Rövidke videó: http://www.youtube.com/watch?v=JDt5Q8is5q8
