Annyira fáj, hogy betegnek látlak,
most a láz fűti tested, nem a lelkesedés.
A közelemben tudni vágylak,
mert egyedül a hév bennem oly´ kevés.
Mint szél fútta falevél, sodródom,
Te vagy az ág nekem, a kapaszkodó,
A baj ellopott mellőlem, s én kallódom:
kell pillantásod, mely mindig bíztató,
kell szavad, mely ösztönöz és vezet,
Te vagy beteg, és én szenvedek.
Reklám
