Úton

Közzétéve 2010. február 27. szombat | Szerző: Pumukli
Úton
Napjaim súlya alatt rég
meggörnyedve kérdőjellé
formált az élet,
felnézni félek.
Csak néha magamtól kérdezem:

létezem

vagy mindez ostoba álom
s ahogy fáradtan járom
az élet útjait, remélhetem,
eltűnik a félelem
ha egyszer felébredek:

életem

mosolygós széppé szelidűl
határtalan egyszerűséggel,
s rámtalál, ami szép,
amikor Melletted ébredek, rég
kiegyenesedve, mert enyém a

végtelen.
Kategória: Pumukli, Pumukli versei, Versek | A közvetlen link.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. avatar Csuhás szerint:
    2010. február 27. szombat - 22:05

    Ez jól jött így lefekvés előtt. Köszi.

Vélemény, hozzászólás?