| RÁDÉBREDTEM |
| Rád ébredtem, s ki tudja, mért, a fenyők virága jutott eszembe s kezemben görcsként lapult a mozdulat, hogy megtartsalak Téged s míg nyugtalan éjek riadt szívdobogásában elveszített talizmánok rémületével kaptam utánad: átok ült a mozdulaton valami fémízű szomorúság és lüktető csend ahogy tíz ujjamon számoltam millióig, győzködve magam, jó így, legalább is lehetne rosszabb s elvirágzott nyaram üvegbezárt emlékét görgettem hosszan, mégsem lelve békét illant a pillanat a fénytől feslő kékes hajnali égbolt alatt a Rólad szóló álmokból tükörben élő kísértet: csak a fémíz maradt. |
Reklám
