| HIÁNYOD |
| Minden percben belém mar hiányod, az eleven érzés, hogy sajogva fáj, és fogvatart és éget, hogy máshol kellene lennem, vágyam űz, míg egyszer majd hazatalál.Könnyek között átkokat szórok: már minden bűnömért megfizettem! Lennék gonosz, hogy szabaduljak, hogy sikrüljön végre eltemetnem a halott világot sépíteni újat.És zúznám szét a percet, hogy ismerlek: szakadjon le az ég, s jöjjön a pokol; bármi áron, csak múljon a terhem, akkor is, ha tudom, valahol a romok alatt marad a lelkem. És napestig térdelek imába fogottan: |
Reklám
