Bolyongok sután a körúton,
keresem rég kihűlt illatod…
számban érzem még az alkonyt,
és hallom csattogni a vonatot…
Ujjamat égette bőröd,
s reszketve álltam, mint egy iskolás;
könnyezve öleltél magadhoz,
s remegve súgtad: Soha más!
Hol vannak már e percek?
Elrobogtak csattogó síneken,
s nekem nem maradt más belőled,
mint még egy seb a szívemen.
2008.04.26.
